Prológus

Sziasztok! Meghoztam a prológust, remélem elnyeri a tetszésetek! Ha tetszik kommenteljetek vagy iratkozzatok fel. Jó olvasást!

 xoxo: Jade

Izgatottan indultam el a menedzserem, Bailey irodájához. Azt mondta nagyon jó ajánlatot kaptam, ami hatalmas ugrás lesz a karrieremben. Mindig is ügyelt arra, hogy csak olyan lehetőségekre mondjak igent, ami nekem is jó. Szerencsére Bailey fiatal, így könnyen szót tudunk érteni egymással.
Kiszálltam a taxiból, majd beléptem a hatalmas üvegajtón. Az előcsarnokban odaköszöntem a recepciós pultban ülő Marie-nek és a lift felé billegtem. Beszálltam, majd megnyomtam a 24-es gombot. Mikor felért a lift, kinyílt az ajtó, és rögtön szembetaláltam magam Bai irodájával. Az ajtó direkt úgy van tervezve, hogy kintről nem lehet belátni, így kopogtam.
- Gyere! - hallottam meg a hangját, majd beléptem.
- Szia - köszöntem hatalmas mosollyal az arcomon.
- Szia, Rebecca - felállt a székéből és egy öleléssel üdvözölt. - Gyere, ülj le! - mutatott az egyik fotelre.
Szófogadóan leültem és érdeklődve figyeltem, ahogy előkotorja a papírokat.
- Szóval.. - kezdte és ő is leült. - Nem rég itt volt a 5 Seconds of Summer menedzsere, és felajánlotta, hogy lehetsz az előzenekar a fiúk Egyesült Államok-i turnéállomásain. - közölte mosolyogva a nagy hírt.
- És ez nekem miért jó?
- Ezek a srácok nagyon népszerűek az USA-ban is, szóval telt házas koncertekre lehet számítani.
- Telt házas? Az Államokban? Hiszen ez nagyszerű! - ugrottam fel.
- Várj. Van itt még valami.
- Na, most jön a rossz része. - forgattam a szemeim. 
- Clara úgy gondolja, hogy hatalmas ugrás lehetne mind neked, mind a fiúknak, ha lenne egy szerelmi szál. - mondta, mire kikerekedtek a szemeim.
- Na ne! - húztam el az 'e' betűt. - Nem fogom megjátszani, hogy szerelmes vagyok egy nyálgépbe!
- Rea, ne dönts elhamarkodottan! Végül is nem olyan rossz, mint ahogy tűnik. Itt az áll, hogy amikor publikus helyen vagytok, csak akkor kell színlelnetek. - olvasgatta a papírokat, én meg unottan bámultam magam elé.
- Nekem ez nem tetszik.
- Figyelj! - túrt bele a hajába. - Ezek csak apró dolgok. Kézfogás, ölelés, néha-néha egy csók, semmi több. Nem kell hozzá férjhez menned!
- És ő belement? - enyhültem meg.
- Igen. Kérlek, ez nagyon fontos! Ezáltal sokkal több rajongóra tehetsz szert.
- Jó. Belemegyek. Melyikük lesz a "pasim"? - mutattam idézőjeleket a levegőbe.
- Luke Hemmings.
- Kösz, ezzel sokkal előrébb vagyok. - grimaszoltam.
- Itt van. - tolt elém egy képet az említett személyről. - Nem rossz, ugye?
- Tipikus nyálgép. - toltam el magamtól, de a szemem sarkából tovább vizslattam. Szőkésbarna, jól beállított haj, gyönyörű kék szemek és ajak piercing. Igen, kétségtelenül egy nyálgép. 

***

Éppen a délutáni pihenőmet tartottam a tévét bámulva, némi fagylalt kíséretében, mikor csengettek. Lerohantam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót. Nem túl nagy meglepetésemre Bailey-vel találtam szembe magam.
- Öltözz, nem sokára indulunk. - lépett be a lakásba mindenféle üdvözlés nélkül.
- Neked is szia. Hova megyünk? - becsuktam az ajtót és felé fordultam.
- Találkozónk lesz, a fiúkkal.
- Hurrá - fintorogtam, majd elterültem a kanapén.
- Rebecca Wright! Most azonnal felkelsz arról a kanapéról és feltolod a csinos kis hátsódat a szobádba, lezuhanyzol és felveszel valami csinos ruhát! Megértetted? - emelte fel a hangját.
- Jól van - motyogtam és felrohantam a szobámba. 
Bementem a fürdőbe, majd beálltam a zuhany alá. Pár perc (na jó, fél óra) múlva elzártam a csapot, majd belebújtam a köntösömbe, és nekiláttam a sminkemnek. Nem akartam már első alkalomkor úgy kinézni, mint egy útszéli, így csak egy egyszerű füstös sminket készítettem. Megszárítottam a hajam és hagytam, hogy laza hullámokban omoljon vállamra. Végül felvettem egy sima virágmintás ruhát egy fekete magassarkúval, de túl egyszerűnek találtam, ezért felvettem hozzá néhány szegecses karkötőt. Lementem a lépcsőn, majd körbefordultam Bailey előtt, aki csak egy elismerő bólintással díjazta szettemet.
- El fognak ájulni tőled - nevetett fel, mire csak kacsintottam egyet. 
Gyorsan felkaptam a táskámat és a bőrdzsekimet, majd elindultunk a fiúkhoz. Szerencsére nem laknak olyan messze, így fél óra kocsikázás után meg is érkeztünk a helyszínre. Kiszálltunk a kocsiból, majd Bailey felhívta Clara-t, hogy itt vagyunk. Pechünkre bent fogták az irodában, így várhattunk rá egy ideig. Azt mondta menjünk be, majd a fiúk beengednek és nem biztos, hogy harapnak. Utolsó mondatát nem tudtam mire vélni, szóval kissé félve léptem be a kapun. Bai elment Clara elé, hogy gyorsabban ideérjen, úgyhogy maradhatok egyedül ezzel a négy sráccal. Bekopogtam az ajtón, majd vártam, hátha valaki kinyitja, de nem így lett. Még egyszer kopogtattam, most már kicsit erőteljesebben, hátha meghallják. Végre valaki kinyitotta az ajtót.
- Miben segít... - nem tudta befejezni a mondatát. - Rebecca? - nézett rám meglepődve a barna hajú srác.
Pontosan tudtam ki ő. Semmit sem változott, ugyanúgy néz ki, mint két évvel ezelőtt. Még mindig éreztem a fájdalmat, amit akkor okozott nekem. Legszívesebben elfutottam volna, de földbegyökerezett a lábam.