Kimentem a kertbe a többiekhez és leültem az egyik üres székre. Michael éppen valami nagy sztori közepén tartott, így én is hallgattam őt. A délután összességében jól telt, mindenki mesélt kicsit magáról, vagy mondott egy történetet, szóval jobban meg tudtuk egymást ismerni. A történtektől eltekintve a hangulat is remek volt, egyikük sem volt velem bunkó, kivéve Luke-ot. Egész végig furcsán viselkedett, mikor én beszéltem csak ült és nézett ki a fejéből, egy szót sem szólt hozzám. Nem értettem, miért pont ő viselkedik így.
- Egy pillanat és jövök. - álltam fel a helyemről és elindultam a házba. Hirtelen valaki elkapta a karomat, mire majdnem szívrohamot kaptam. - Calum, az Isten szerelmére, ne ijesztgess! - förmedtem rá.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. - nézett bűnbánó arccal.
- Mit akarsz?
- Tudnánk beszélni bent?
- Persze - sóhajtottam, majd leültem a kanapéra szembe Calummal. - Szóval? - húztam fel a szemöldököm.
- Csak szerettem volna bocsánatot kérni. Mindenért. Azért, amit korábban tettem, és azért, amit most. Egyszerűen nem tudom mi ütött belém. Sosem szoktam így viselkedni - csóválta a fejét szomorúan.
- Nem mondom, hogy nem haragszom, mert igen, de már nem annyira. Fáj, amiket mondtál rólam, ráadásul úgy, hogy ott voltam én is, és hallottam mindent. Úgy gondolom, hogy ezek egyátalán nem igazak.
- Tudom, hogy nem igazak. Én magam se tudom, hogy miért mondtam azokat a dolgokat. Elvesztettem a fejem. De nagyon megbántam - nézett rám, én pedig belenéztem hatalmas barna szemeibe. Láttam benne a szomorúságot, a megbánást, és a reményt.
- Jó. Kezdjünk tiszta lappal - nyújtottam felé a kezem.
- Hello, Calum Hood vagyok. Örülök, hogy megismertelek - rázta meg a kezem, én meg elnevettem magam. - Amúgy, mi újság veled mostanában? - mosolygott rám.
- Próbák, fellépések, fotózások és még sorolhatnám - sóhajtottam. - És veled?
- Hasonló. Izgulsz a turné miatt?
- Nagyon. Sosem léptem még fel az USA-ban, szóval nem tudom, hogy hogy fognak fogadni - terültem el a kanapén. - Lehet, hogy mégsem ezt várták. Lehet, hogy nem így képzeltek el élőbe. Lehet, hogy nem fogok nekik tetszeni. Ahj, túl sok a lehet! - fúrtam bele a fejem az egyik párnába.
- Nyugalom! - nevetett fel Cal.
- Ne nevess ki! - mondtam komolyan, de én is elröhögtem magam.
- Felesleges ilyenen aggódnod. Képzeld azt, hogy itt vagy. És amúgy is, elképzelni sem tudom, hogy ne kedvelnének vagy bármi ilyesmi. A cuki pofikáddal mindenkit leveszel a lábáról - nevetett.
- Ez igaz - csatlakozott hozzánk Ash.
- Hát te? - fordult felé Calum.
- Talán zavarok? - rebegtette meg szempilláit.
- Igen.
- Ne sajátítsd ki! Ő nem csak a tiéd - ölelgetett, én meg folyamatosan csak röhögtem.
- El a kezekkel a csajomtól! - lépett hozzánk Mike, és lerángatta rólam Ashtont.
- Csak szeretnéd! - ugrott rájuk Calum, nekem meg már a könnyeim folytak a sok nevetéstől.
Luke lépett be a nappaliba és elég furcsán nézett a földön fekvő srácokra, és rám, akit felváltva ölelgetett a három fiú.
- Te is jössz? - kérdezte nevetve Mikey.
- Nem - mondta ridegen, és felment az emeletre.
- Ennek meg mi baja van? - kérdezte Cal, mire megrántottam a vállam.
- Megyek, megnézem - állt fel Ash és követte a srácot.
Luke jelenete után valahogy mindenkinek elment a kedve, így csak ültünk a kanapén és néztünk ki a fejünkből. Miután meguntam a várakozást úgy döntöttem, én magam járok utána és elindultam az emeletre. Ahogy elhaladtam az egyik ajtó előtt zajokat hallottam, így biztos voltam benne, hogy ott vannak. Még véletlenül sem akartam hallgatózni, de olyan hangosan beszéltek, hogy akaratom ellenére meghallottam mit beszélnek.
- De Luke, akkor sem viselkedhetsz így vele! - hallottam Ashton hangját.
- Muszáj.
- Akkor kár volt először kedvesnek lenned. Mert így csak azt éred el, hogy megutál.
- Nem akarom, hogy megutáljon! De azt sem akarom, hogy túl közel kerüljünk egymáshoz - sóhajtott Luke.
- Én nem akarok beleszólni, ez a te döntésed. De ne szúrd el - mozgolódást hallottam bentről, úgyhogy gyorsan elbújtam a fürdőbe. Elszámoltam magamban tízig, majd kiléptem, mintha egész végig ott lettem volna. Visszamentem a nappaliba és leültem az eredeti helyemre. A beszélgetésükből nem sokat tudtam kivenni. Nagyjából annyit, hogy Luke utál, de mégse. Nem igazán értettem. Rögtön utánam jött Ashton is.
- Na? - kíváncsiskodott Michael.
- Csak összekapott valamin a szüleivel - mosolyogott Ash, és ledobta magát mellém, egyik karjával meg átkarolt. - Semmi komoly - tette hozzá.
- Becca! - ugrott fel a vöröske.
- Mi az? - néztem ijedten.
- Mit szólnál, ha most cuccolnál át hozzánk? - huzogatta a szemöldökét.
- Most? Minek?
- Hát, holnap akkor nem kell korán kelned meg ilyenek..
- Hát jó. Szólok Bailey-nek, hogy dobjon el.
- Nem kell, majd mi elviszünk - kacsintott. Itt mindenki kacsintgat? - Na, induljunk! Szólok Luke-nak. - felszaladt az emeletre, de előtte még belesúgott valamit Calum és Ashton fülébe.
Valami csoda folytán a szőkeségnek volt kedve velem egy légtérben tartózkodni, szóval ő is jött velünk. Ashton vezetett, mellette az anyós ülésen Mikey foglalt helyet, engem meg betuszkoltak középre Luke és Calum közé, mondván, hogy én vagyok a legkisebb. Az út csendesen telt, már majdnem odaértünk, mikor Michael megszólalt.
- És örülsz, hogy velünk lakhatsz egy házban? - vigyorgott rám.
- Nagyon - mondtam, a kelleténél kicsit mogorvábban.
- Hát ez nem volt túl lelkes. A többi lány megveszne azért, hogy legalább egy percig is láthasson minket.
- De én nem vagyok olyan, mint a többi lány - rántottam meg a vállam.
- Azt észrevettük - szólalt meg Luke.
- Ezt, hogy érted? - fordultam felé.
Nem válaszolt, csak kiszállt a kocsiból, mivel megérkeztünk. Komotósan felsétáltam a szobámba és elővettem a bőröndömet. Belepakoltam néhány ruhámat, cipőket és a sminkcuccaimat. Elővettem még egy kisebb táskát, abba elraktam a laptopomat, a füzetemet, amibe a szövegeimet szoktam írni és a tolltartómat. Odaléptem a szekrényemhez és végignéztem a rajta lévő képeken. Megfogtam őket és betettem a többi cuccom közé. Mikor kész lettem összehúztam a két táskát és odaállítottam az ágyam mellé. Csengettek, úgyhogy rekord sebeséggel rohantam le, hogy kinyissam az ajtót, de beelőztek.
- Rebecca-t keresem - hallottam meg egy ismerős hangot, mire szaporábbra vettem a lépéseim.
- Matty! - sikítottam fel legjobb barátom láttán, majd az ölébe ugrottam, és kis híján hanyatt estünk.
- Becky! - nevetett fel, közben szorosan magához ölelt.
- Nagyon hiányoztál! - továbbra is az ölében voltam, eltekintve attól, hogy biztos nem lehettem könnyű.
- Te is nekem - suttogta a nyakamba, mire kirázott a hideg.
- Khm - hallottam a hangot hátunk mögül, barátom pedig letett. A fiúk elég érdekesen méregettek minket.
- Ó, srácok, ő itt Matthew, Matty ők itt Ashton, Calum, Michael és Luke. - mutattam be őket egymásnak.
- A barátod? - nézett érdeklődve Mike.
- Igen, a legjobb barátom - mosolyogtam.
- Remek. Akkor indulhatunk? - csapta össze tenyereit Ash.
- Hova mész? - fordult felém Matt.
- Tudod említettem, hogy a fiúkkal megyek turnézni. A menedzserük pedig felvetette az ötletet, hogy költözzek oda a fiúkhoz, míg a turné nem kezdődik - magyaráztam. - Srácok, Matty is jöhetne velünk?
- Nem fér be a kocsiba - morogta Luke.
- Semmi gond, majd később találkozunk, úgyis csak köszönni jöttem - mosolygott barátom.
- Okés, akkor majd felhívlak - megöleltem, ő meg egy puszit nyomott a homlokomra.
- Örültem - intett a fiúknak és már itt sem volt.
- Felmegyek a cuccaimért - felrohantam a lépcsőn egyenesen be a szobámba.
Felkaptam a bőröndömet és a táskát és lefele is rohanni kezdtem. Szépen leértem volna, ha nem botlottam volna meg a bőröndömben. Hirtelen egy erős kéz fogta meg a csipőmet, minek hatására nem értem földet. Ijedten néztem fel, és Luke-kal találtam szembe magam.
- Jobban is vigyázhatnál - arca közel volt az enyémhez, szinte csak pár centi volt köztünk. Óvatosan visszaemelt álló helyzetembe, mintha csak attól félne, hogy összetörök kezei között. Most már normál tempóban elindultam a kocsi felé. Ashton betette a cuccaimat a csomagtartóba, majd bepattant a kormány mögé. Visszafele ugyanúgy ültünk, annyi különbséggel, hogy Calum ült előre, Mikey pedig hátra mellém. A
"hazafele" út sokkal hosszabnak tűnt. Így is élménydús napom volt, úgyhogy azt vettem észre, hogy a szemeim szép lassan kezdenek lecsukódni, hiába próbáltam nyitva tartani őket. Aztán elnyomott az álom.
Hunyorogva kinyitottam a szemem. Valakinek a vállán feküdtem. Óvatosan lenéztem és láttam, hogy Luke volt az a valaki. Keze pedig a combomon pihent. Mocorogni kezdtem, mire ösztönösen elkapta a kezét. Teljesen kinyitottam a szemem és akkor láttam, hogy még mindig úton vagyunk. Vagy nem aludtam túl sokat, vagy nem a srácokhoz megyünk.
- Hol vagyunk? - kérdeztem nyújtózkodva, és véletlen fejbevágtam a mellettem ülő Michaelt. - Jaj, ne haragudj! - nevettem fel.
- Ó, ez nem volt szép! - rázta meg a fejét, majd lökött rajtam egy nagyot, és mivel szembe ültem vele, ezért beleestem a mögöttem ülő szőkeség ölébe.
- Helló - mosolyogtam rá, mivel szembe találtam magam vele. Elnevette magát én meg feltornáztam magam ülő helyzetbe. Fura. Most láttam Luke-ot először nevetni. Remek látvány, bárcsak többször tenné. Jézusom, miket beszélek?! - Ezt még visszakapod, Clifford! - mondtam fenyegetően.
- Sok sikert, Wright - mosolyogott önelégülten, én meg duzzogva hátradőltem az ülésen.
- Olyanok vagytok, mint az öt évesek - nézett ránk a visszapillantóból Ash.
- Tévedsz. Rosszabbak, mint az öt évesek - nevetett Calum.
- Itt csak egy valaki viselkedik úgy - utaltam a vöröskére.
- Igen? És akkor ki durcázott be? Hm? - vonta fel a szemöldökét.
- Elárulnátok, hova megyünk? - kérdeztem a kelleténnél kicsit mérgesebben.
- Nyugi, mindjárt meglátod - mosolygott Ashton.
Pár perc sem telt el, lefékeztünk egy hatalmas épület előtt. Kiszálltunk, de én még mindig nem tudtam hol vagyunk. Beléptünk, én pedig körülnéztem. Az első dolog, ami szembetűnt az egy hatalmas asztal volt, ami mögött két nő állt, gondolom ez volt az információs pult. A helyiségben volt még néhány asztal székekkel körül véve, a falokon pedig képek lógtak. A fal barna és kék színű csempéből volt kirakva. Ahogy jobban körülnéztem beugrott, hogy valószínűleg egy aqua parkban vagyunk. A fiúk bejelentkeztek, utána pedig elfoglaltunk egy-egy öltözőt, hogy átvegyük a ruhánkat. Nem tudtam eldönteni, hogy melyik fürdőruhámat vegyem fel a három közül. Végül egy sima fekete bikini mellett döntöttem, aminek a felső részén egy V alakú bevágás van. Felé felvettem egy pólót, mert nem igazán szándékoztam bemenni a vízbe. Kiléptem az öltözőmből és a fiúk keresésére indultam. Meg is találtam őket, már mind a négyen a vízben ugráltak. Megtalálták a hatalmas, színes csúszdákat és rögtön odarohantak.
- Becca, te is jössz? - fordult vissza Ashton.
- Ühüm - bólogattam, majd lepakoltam az egyik napozóágyra és levettem a pólómat. Éreztem magamon a fiúk tekintetét, de a legkevésbé sem érdekelt. Odasétáltam a medencéhez és beleugrottam. Kicsit megborzongtam a hirtelen jött hideg hatására. Felmásztunk a legnagyobb csúszdához, a fiúk pedig elkezdtek lecsúszni rajta.
- Te nem jössz? - kérdezte Luke, mikor márcsak Ash, ő és én voltunk fent.
- Um..Én..Szóval félek egy kicsit. A magasság miatt - pirultam el.
- Gyere - fogta meg a kezem és lelökte Asht. Beültetett a csúszda elejéhez, majd szorosan mögém ült, kezével pedig átkulcsolta a derekamat. Hirtelen elindultunk lefelé, én pedig sikoltozva csúsztam le. Becsapódtunk a vízbe, majd a felszínre törve kiköptem a számba került vizet.
- Hát ez állati volt! - nevettem fel.
- Menjünk ki! - hallottuk Mikey hangját. Kimentünk, ahol ennél sokkal nagyobb csúszdák voltak, mindenféle
színben és formában. Volt zárt és nyitott, egyenes és kör alakú is. Mivel egyedül nem mertem csúszni, ezért valaki mindig jött velem. Ez legtöbbször Luke volt, de jött velem Ashton és Mike is, sőt volt olyan, amikor mind az öten csúsztunk egyszerre. Fáradtan dőltem le az egyik napozóágyra azzal a céllal, hogy pihenjek egy kicsit. A srácok még nagyba csúszkáltak, úgyhogy nyugodtan feküdtem. Ez a nagy nyugodság körülbelül öt percig tartott, amikor valaki beállt elém, ezzel eltakarva a napot. Csak morogtam egy sort, mire az illető felnevetetett. A nevetéséből megismertem, hogy Ash volt az.
- Kimennél előlem? - néztem fel, mire ledőlt a mellettem lévő napozóágyra. - Te miért nem vagy a többiekkel?
- Ezt én is kérdezhetném.
- Napozok - vontam meg a vállam.
- Mondtam már, hogy tetszik a fürdőruhád? - vigyorgott kajánul, mire én reflexszerűen lendítettem felé kezemet, azzal a céllal, hogy megüssem. Ő azonban gyorsabb volt, elkapta a kezemet és egy határozott mozdulattal magára rántott. Arca vészesen közel volt az enyémhez, éreztem leheletét a bőrömön. Lassan közeledett felém, majd száját az enyémre tapasztotta. Nem ellenkeztem, csak élveztem
Jesszus Mária Jade!!!!! Ennél királyabb befejezést nem is írhattál volna ennek a fejezetnek :) folytatást gyorsaaaaaaan :D
VálaszTörlés