2. rész ~ Örülök neki

Sziasztok! :) Ne haragudjatok, de ez a rész borzalmas lett. Viszont muszáj volt, de ígérem, hogy a következő részek már érdekesebbek lesznek. Jó olvasást! xoxo: Jade 

- Itt meg mi történt? - fordult körbe Clara.
- Csak egy kis játék - pillantott rájuk Mikey ártatlanul.
- Játék? Azért vérzik Luke és Calum arca? - kérdezte idegesen, majd odalépett az említett személyekhez. - Miért verekedtetek össze? - nézett felváltva hol Luke-ra, hol Calum-ra.
- Nem verekedtünk - morogta Luke.
- Ne nézz hülyének! - csattant fel Clara.
- Miattam van az egész! Ha nem jövök ide nem történik ez. Sajnálom - mondtam szégyenkezve, majd sietősen elhagytam a házat. 
Most biztosan gyávának tartanak, hogy folyton elmenekülök, de ebben a helyzetben ezt láttam a legjobbnak. Nem kellett volna idejönnöm. Legszívesebben lefújnám az egész turnét, de nem tehetem. A legtöbb jegy elkelt, hatalmas csalódás lenne, ha a semmiért csak úgy lemondanám. Nem mondhatom azt, hogy 'Jaj, bocsi nem fog összejönni, ugyanis nem bírok egy légtérben tartózkodni a 5 Seconds of Summer-rel. Nem mellesleg az egyik a volt pasim, és miattam verekedett össze a legjobb barátjával.' Szép is lenne. Beültem az autóba és vártam, hogy Bailey és jöjjön. Nem kellett sokat várnom, ugyanis a következő pillanatban idegesen bepattant az autóba. Na, most jön a fejmosás.
- Elmondanád mégis mi volt ez? - fordult felém.
- Megismerkedtem a fiúkkal - nevettem fel, mire egy mérges pillantást intézett felém. 
- Szép kis ismerkedés mondhatom. Szerinted mi lesz, ha ez kiderül? Hogy fogjuk ezt megmagyarázni?
- Nem fog kiderülni! Hacsak ők nem beszélnek róla - dőltem hátra az ülésen.
- Rea, Calum-nak monokli van a szeme alatt! Szerinted azt nem veszik észre? - kiabált.
- Majd eltakarják sminkkel - vontam meg a vállam.
- Istenem, csak egyszer vállalnád a felelősséget a tettediért! 
- Jó, tudod mit? Sajnálom. Sajnálom, hogy ezt történt, de nem csak az én hibám! Szerinted nekem mennyire esett jól látni őt? Luke csak védeni próbált engem. Mivel Calum úgy beszélt rólam, mintha valami utolsó kurva lennék. Ezért verekedtek össze!
- Értem, de akkor sem kellett volna így történnie - sóhajtott és ráhajtotta a fejét a kormányra.
- Sajnálom. Clara nagyon kiakadt?
- Igen, de nem rád. A fiúkra. Azért is jöttem el inkább. Azt mondta, hogy megbeszélik, lenyugodnak és utána menjünk vissza. 
- Én biztos nem megyek oda vissza! - tiltakoztam.
- De fogsz. Ha kell én magam rángatlak ki a házból - mondta halál nyugodtan, majd beindította a kocsit és elindultunk hozzám. Hazaérve felrohantam a szobámba, majd becsapva magam után az ajtót tárcsáztam a legjobb barátnőmet, Anastasia-t. Ő az egyetlen barátom, már a gimi óta ismerem, így teljesen nyugodtan mondhatom, hogy ő nem vágyik sem a pénzemre, se a hírnévre. Mondtam neki, hogy sűrgősen át kell jönnie, mire egy '5 perc és ott vagyok' választ kaptam és letette. Szokásához híven most sem hazudtolta meg önmagát és 5 percen belül már az ajtóban dörömbölt. Halk cseverészést hallottam lentről, majd hangos puffogásokat a lépcsőről és Ana máris a szobámba termett. Vagyis inkább zuhant.
- Na mi volt ilyen fontos? - lihegett.
- Muszáj elmesélnem mi történt - kezdtem bele, majd elmeséltem neki az egész napomat, kezdve attól, hogy felkeltem. Persze ez őt baromira nem érdekelte, úgyhogy átugortam ahhoz a részhez, ami fontosabb volt. Érdeklődve hallgatta végig, amint elhadartam az egészet, néha-néha bólogatott vagy sóhajtott egyet.
- Wow - nyögte ki, mikor befejeztem a beszédet.
- Ennyi? Wow? Hát, azért valami mást vártam - nevettem el magam.
- Még nem tudtam feldolgozni - nevetve végig terült az ágyamon és a palafont bámulta.
- És ami a legrosszabb, hogy ma még vissza kell mennem - dőltem le én is az ágyra.
- Hát, nem lennék a helyedbe.
- Gyere velem! - ültem fel hirtelen.
- Mi? Minek?
- Ha te ott vagy, akkor sokkal nyugodtabb vagyok én is. Kérlek! - néztem rá bociszemekkel.
- Jó, legyen - forgatta meg a szemeit.

***

- Lányok! - kiáltott Bailey.
- Igen? - rohantunk le a lépcsőn.
- Indulhatunk? Most hívott Clara.
- Persze, csak átöltözöm - rohantam vissza, majd magamra kaptam valami egyszerűbb szettet és visszatértem a nappaliba. - Mehetünk - mosolyogtam bizonytalanul. 
Újra, ma már másodjára megyünk végig ugyanazon az úton. Legszívesebben kiugranék a kocsiból, de nem tehetem. Nem tudom, hogy fogok a szemükbe nézni ezek után. Majd hagyom, hogy ők intézkedjenek én meg csendben megvárom őket a kocsiban. Leparkoltunk a hatalmas ház előtt. Bailey és Ana kiszállt, de én nem akartam. Miután barátnőm megfenyegetett, hogy kirángat a kocsiból, inkább én magam szálltam ki. Beléptünk a kapun és egyenes az ajtóhoz sétáltunk. Bailey kopogott, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Clara nyitott ajtót  és mosolyogva üdvözölt minket. Bemutattuk neki Ana-t, és besétáltunk a nappaliba, ahol a négy fiú ült. Mindannyian végigvezették tekintetüket rajtam, majd barátnőmön is. Leültünk az egyik bőrkanapéra, szembe a bandával. 
- Nos, mivel a délelőtti megismerkedés nem sikerült túl jól, ezért úgy gondolom, hogy újra neki kéne futnunk a dolognak. Szóval fiúk, ő itt Rea, a menedzsere, Bailey és a barátnője, Ana. Lányok, ők itt Ashton Irwin, Luke Hemmings, Michael Clifford és Calum Hood - mutatott rájuk, bár már mindannyian ismertük őket. 
A következő fél órában megtárgyaltuk a legfontosabb dolgokat, a turnét meg a "kapcsolatomat" Luke-kal. Ami igazából annyiból állt, hogy Clara és Bailey beszélgettek, néha megkérdeztek minket is. Én végig lehajtott fejjel ültem, de éreztem, hogy valaki néz. Tenkintete szinte már lyukat égetett karomba.
- Rea, mit szólnál, ha ideköltöznél, amíg a turné kezdődik? - fordult felém Clara, mire felkaptam a fejem.
- Feltétlenül szükség van erre? - dadogtam.
- Hát, jó lenne, ha kicsit összeismerkednél a fiúkkal - mosolygott rám kedvesen.
- De... - kezdtem bele, de Bailey belevágott a szavamba.
- Szerintem remek lenne, igaz, Rebecca? - nézett rám.
- Igen - motyogtam.
- Szuper, akkor a holnapi nap folyamán át is hozhatod a cuccaidat, én meg addig előkészítem a szobádat.
- Remek -  sóhajtottam. 
Miután befejeztük a beszélgetést a turnéról, Clara megkérte Ashtont, hogy vezessen körbe a lakásba, a többiek pedig kimentek a kertbe. Először a földszintet jártuk körbe, Ash megmutatta a konyhát, a fürdőt, a nappalit, majd felmentünk az emeletre. Ott voltak a fiúk szobái egymással szembe, utána pedig a vendégszoba, vagyis az én szobám és egy mini studió. 
- Jól sejtem, hogy nem igazán örülsz annak, hogy itt fogsz lakni, ugye? - mosolygott rám.
- A történtek után nem igazán - mosolyogtam én is.
- Én örülök neki - kacsintott rám, majd kiment a többiekhez. Na, ezt végképp nem tudtam mire vélni.